Várakozás

A várakozás lehet reménnyel teli, de lehet fájdalmas is. Van hogy az idő csak úgy röpül, de van hogy az óra mánusa felfoghatatlanul lassan síklik a számlapon. Ahogy sok más, hasonló dolgot ezt is mi döntjük el, hogy hogyan teljen a várakozásunk, ha éppen várni akarunk. Hisz van az úgy, hogy megunjuk az eseménytelen, mozdulatlan várakozást és azt mondjuk miért ne töltenénk úgy azt az időt, hogy közben kihasználjuk az elénk vetődő "alkalmakat" megbánás, fájdalom vagy sírás nélkül.  Az élet oly rövid, minden percét élvezni kellene és nem várakozással tölteni, várakozni a megfelelőre, a tökéletesre, az alkalmakra, a nagy eseményekre. Minek őrizgetni a ruhát arra várván, hogy majd eljöjjön az alkalom, hogy viselhessük? Ha ünneplő ruha, de nincs megfelelő ünnep, akkor csináljuk mi magunk ünnepet, ahol viselhetnénk azt. Ünnepeljük az életet, a barátságainkat, magunkat, akár még a legapróbb dolgokat is! Azonban, ha várni akarunk, akkor ne búslakodjunk, ne szomorítson azon emberek látványa, akik nem várakozással töltik idejüket! Töltsük mi is azt az időt a lehető legjobb módon!