Szeretet, Szerelem

Nem mi választjuk meg azt, hogy kit szeressünk és kit ne, ahogy a művészet sem olyan "dolog", melyet mi választunk, hanem a művészet választ minket. Milyen buták is tudunk lenni mi emberek. Inkább választjuk a nehezebb utat, annak a súlyos kőnek a cipelését, mely azt érezteti velünk, hogy állandóan bizonyítanunk kell ahhoz, hogy felcsillanjon a reménye annak, hogy utat nyerjünk más szívéhez, arról nem is beszélve, hogy biztosan megleljük az utat felé, mintsem egyszerűen a boldogságot vállasszuk. Azt, ahol nem kell bizonyítani, ahhoz, hogy szeressenek. Ahol úgy tudnak szeretni, ahogy és azért amik vagyunk. Nem kell azon gondolkodnunk vajon lesz türelmük hozzánk? Kivárják míg felnövünk, míg felérünk az elvárásaikhoz? Vagy csupán hónapokig munkálkodunk, ha nem évekig, hogy eljussunk az általuk kívánt szintre és végül mikor elérünk oda, akkor már nem kellünk?!...Ezt sosem tudhatjuk. Azonban ha így is van, akkor is érdemes nekivágni a nehezebb útnak, hisz rengeteg dolgot tanulhatunk, jobb embereké válhatunk és ki tudja mi is jobb embert formálhatunk az alatt az idő alatt másból mialatt mi magunk formálódunk. Így vagy úgy, de nyomot hagyunk egymásban még ha nem is vesszük észre csak akkor amikor már eltűntünk. Megéri kockáztatni, őszintének lenni és nekivágni a nehéz útnak, hisz sosem tudhatjuk még a végén megéri az egyszerű, könnyebben elérhető boldogságot a nehezebben elérhetőre "cserélni".