Hiány

Ha csak egy pillanatra is, de hiányzol valaki számára, akkor már elmondhatod, hogy valaki szeret. Hiányzik, hogy lássa a szemedben azt a csillogást, mely a jelenlétének öröme csal a szemedbe. Hogy megfogja a kezed, végig simítsa arcod finom, puha mozdulatokkal. Hogy ajkadra mosolyt csaljon, melyre távozáskor gyengéd csókot ad. Úgy öleljen át, hogy érezd a lehető legnagyobb biztonságban vagy. Talán úgy érzed nem illetek egymás, néha kaotikus világába, mégis valami egyre csak vonz egymás felé, akár egy hatalmas mágnes. Mint két elveszett lélek, mely az élet viharában vergődik, sodródik az árral, nem kapván a helyét. És akkor hirtelen felcsillan egymás számára valami a zavaros áradatban, melynek hatására megállnak, hogy szemügyre vegyék, mi lehet az, majd elindulnak a fény forrása felé. Az út, amely egymáshoz vezet, lehet hogy tele van akadállyal, nehéz és hosszú is, azonban ha  feladják úgy, hogy meg sem próbálnak elérni a fény forrása felé, akkor nem tudhatják, még az is meglehet, hogy valami igazán nagy dolgot szalasztnak el az életükből!