Túlvilág

Nehéz a harc a kudarc ellen. Néha képes azt éreztetni, hogy jobb a feladás, mintsem az eredménytelenül folytatott harc. Érzed, hogy fuldokolsz, alá-alá merülsz, és nem kapsz levegőt. Úgy érzed, mintha darabokra esnél szét és hiába, hogy megvan mindened, van családod és ha csak kevés, de vannak barátaid, mégis egyedül érzed magad! Oly hívogató a túlvilág, annyira de annyira csábít, hogy már-már azt mondanád, viszlát a túloldalon. De valami mégsem enged, valami visszahúz. Ha számítok is neked bármit, hát fogd meg a kezem, nézz a szemembe és mondd azt, hogy szükségem van rád! Húzz vissza a sötétből, a túlvilág kapujából, ölelj át szorosan és súgd a fülembe, hogy fontos vagy számomra. Hisz úgy érzem haldoklom...