Ellentétek

Azt állítják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Egyesek szerint az jó rövid távra, de hosszú távon jobb, ha több az egyezés. Azonban van olyan is, hogy rájössz az illető igazi valójára, egy kissé megismered, hogy milyen ember is ő és azt mondod:"...ááá nem, egyáltalán nem passzolunk. Mindennek, amit én szeretek vagy szeretnék egy egyénben megleleni annak ő mind az ellentéte. Nem passzolunk és nem is fogunk, nem lehet semmi sem köztünk." És mégis, egy kis idő elteltével, ahogy nézed, amint beszél, az ajkait, a kezét, a mozdulatait, az arcát és egésszében mint embert egyszercsak elkezdessz egy féle vonzalmat érezni. Azt mondod, hogy már elfelejtetted, hogy milyen is az és úgy véled, hogy a szíved nem tudná megdobbantani újból úgy igazán senki sem, mert valahogy nincs meg az a vonzalom és mindezt azoknak az emberek esetében érzed, akik passzolnak, ahhoz amit te szeretsz, mindez ellenére úgy érzed, hogy kezd megrepedni a vastag jégtakaró, mely a szívedet borítja. Kezd felmelegedni, erőre kapni és élni, dobogni ismét. Úgy érzed, mintha szerelmes lennél, mintha mélyen, odaadóan tudnád szeretni azt, akiről úgy vélted, hogy nem tudnád, hisz annyira különböztök vagy mert nem az jelenik meg benne, amire te vágysz, a gyöngédség, figyelmesség és társai. Fura dolog nemde? Éppen ezért jobb, ha nem mondod azt semmire, hogy soha :)